Valószínűleg sokan felesleges és unalmas résznek tekintik egy előszóban a kötet tartalmára vonatkozó bazsalygó mondatokat és a „mű” megírására inspiráló körülmények taglalását, de Nyáry Krisztián hívó szavát – Bíró-Balogh Tamás kiritkájának függvényében[1] – nem hagyhattam figyelmen kívül.

Nyáry Krisztián előszavában felhívja a figyelmet arra, hogy „a szórakoztatáson kívül célom […], hogy fedezzük fel újra és újra a történetekben szereplő szerzők műveit.” Csupán azt nem tudom, hogy egy-egy kiragadott idézet segítségével ez miként valósítható meg. Kicsit lejjebb pedig így folytatja: „Kérdés, hogy jogunk van-e megismerni az ő magánéletüket, a legbelsőbb titkaikat a beleegyezésük nélkül.” Nyáry itt egy igazán lényeges momentumra hívja fel az olvasók figyelmét, s bár választ adni erre a kérdésre kétségkívül nem könnyű, annyit azonban megjegyezhetünk, hogy egy valaha kommunikációs kampányokat tervező, azelőtt pedig irodalomtörténetet oktató tanár a saját kedvére összeválogatott, ollózott, bizonyos részleteket kihagyó vagy éppen elferdítő munkája révén nem juthatunk közelebb egy-egy író, költő magánéletének (pontos) megismeréséhez.

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni

Talán kétség nem férhet ahhoz, hogy Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni szerelme a magyar irodalomtörténet egyik legszebb és legikonikusabb fejezete, éppen ezért méltatlannak találom, hogy Nyáry csupán négy oldalon – amelyből a tényleges írás kb. egy oldal – „elintézi” e pár történetét. Ennél még egy indexes cikk is többet ad, itt van ni:

http://index.hu/kultur/2016/12/12/radnoti_miklos_es_gyarmati_fanni_szerelme/

Karinthy Frigyes és Böhm Aranka

Folytatva az Így szerettek ők olvasását, Karinthy Frigyes és Böhm Aranka személyére irányítjuk figyelmünket. A nekik szánt fejezetben szintén egy oldalon taglalva egy viharos kapcsolat bizonyos történéseit. Ráadásul a hangnem nem éppen tiszteletet sugárzó: „A feltűnően szép és okos nőnek a férfiak nehezen tudtak ellenállni, ő pedig nem is akarta, hogy ellenálljanak neki.”

            Ha valóban szeretnénk majd megismertetni leendő tanulóinkkal egy alkotó magánéletének eseményeit, akkor semmiképp sem hagyhatjuk azt, hogy egy ilyen jellegű munkából tájékozódjanak a történések menetéről. Sokkal több foganatja lehet annak, ha a diákok saját kutatásukból, az információkat kétellyel kezelő munkamódszerrel próbálnak utánajárni egy-egy művész életének eseményeihez, mint pl. a néhány évvel ezelőtt Facebook-oldalt szentelve a Nyugat nemzedékének vagy éppen Petőfi és Arany barátságának. De annyi más lehetőség kínálkozik arra, hogy konstruktív módon ismerjék meg a magyar irodalom nagyjait diákjaink.[1]

Csáth Géza és Jónás Olga

Elnagyolt, egyoldalúan bemutatott írói portré, mely már igazán bulváros mélységekbe száll alá.

Kosztolányi Dezső, Harmos Ilona és Radákovich Mária

In media res kezdetű, Nyáry Krisztián által fontosnak vélt momentumokat kiragadó, meseszerű („Egy nap végül felbukkant…”) szerelmi háromszög blikkfangos tárgyalása.

Jókai Mór és Grósz Bella

A Így szerettek ők 2.-ben már látványosan megnövekedett az egyes párok történeteiről szóló oldalak száma, melyek jelentős részét nem a fotók adják, ugyanakkor még így sem ismerhetjük meg (egyáltalán akarjuk-e) egy kapcsolat igazi mélységeit. S ha az első kötet előszavát felidézzük, miszerint: „legyünk kíváncsiak, merjünk kételkedni! Az iskolában tanult szerzői életrajzok egy részét hosszú évtizedek, olykor évszázadok alatt csiszolta simává az oktatás. Íróink és költőink ezért sokszor papírmasé figuraként, élő szobrokként jelennek meg a tankönyvekben”, akkor vajon nem alkalmazhatjuk-e az ő könyvére is nyugodt szívvel a fenti kijelentést. Mert azért lássuk be, valószínűleg az ő könyvét nem előzte meg hosszú, akár évekig is tartó kutatás, utánajárás, mint a korábban használható tankönyvek esetében (Pethőné Nagy Csilla és Fűzfa Balázs példaértékűen kidolgozott irodalomtankönyvei).

És még valami: nyilván nagyon sokakat érdekel egy ismert író, költő magánélete, melyet azonban annyira tisztelni kellene, hogy nem pusztán pár oldalnyi írás tanulságait levonva próbálunk meg következtetni egy szerelem történetére vagy éppen az adott alkotó életművére.

Összességében annyit tudok elmondani az Így ​szerettek ők-ről hogy szép, igényes kivitelezésű könyv (bár a borító számomra már giccsbe hajló), könnyed olvasmány, de semmiképp nem gondolom azt róla, hogy elősegítheti ezzel egy középiskolás gyereknek az irodalom iránt való érdeklődésének a felkeltését.

Nyáry Krisztián tőlem mint olvasótól jóakaratot kérhet, idióta like-okat semmiképp, mert nagyobb a füstje, mint a lángja ennek a könyvnek. Még ha igaz is mindaz, amit kikutatott (és saját szájíze szerint, a maga ízlésére formálva értelmezett), belügyekben való illetéktelen keresgélésnek, gusztustalan vájkálásnak tűnik, a személyiség és titkai jogtalan feltárásának, kiteregetésének, az illető írók, költők rég halottak, védekezni nem tudnak, az emberek meg (sajnos, tanárok és diákok is) csemegéznek rajta… Ellenszenves, sőt gusztustalan munka számomra, a hangvétele is, de nem szeretnék igazságtalan lenni, próbálok még majd olvasni belőle, hogy valami jót is találjak benne (egyszer).

[1] https://www.irodalmijelen.hu/2013-jun-19-0827/pletykaapu  

[2] Ez sem rossz: https://www.microsoft.com/hun/osszekoltok/